• Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen!??!
• Már megint elszúrtad!
• Ilyen is csak Veled történik!
• Ha így folytatod, ne csodálkozz ha kirúgnak!

Szoktál néha ilyen, vagy ehhez hasonló „hangokat” hallani Te is valahonnan belülről? Nyugi. nem vagy orvosi eset, ha igen :-) . Ez is  világos jele annak, hogy életben vagy.

No meg annak is, hogy  stresszeled, rombolod magad. Mert azzal egyetérthetünk, hogy ezek a gondolatok nyomasztóak és cseppet sem használnak Neked. Ugye?

Csak az a baj, hogy irtó nehéz leállni velük. Sőt nem ritkán egyre rémesebb és rémesebb lehetőségeket vázolnak elénk.

A párunk nem vette fel a telefont, nem hívott vissza, és mi már a temetést intézzük gondolatban.

A főnökünk mogorván köszönt vissza, és azonnal frissítjük az önéletrajzunkat.

A gyermekünk nehezen kecmereg ki az influenzából, és a gyógyíthatatlan betegségek tüneteit bogarásszuk a neten.

Ez persze kicsit eltúlzott ábrázolás tudom. De biztos ismersz Te is olyant, aki hasonló gondolati köröket fut, és talán Veled is előfordult már, hogy nem bírtad elengedni a legrosszabb forgatókönyvet.

 Hogy is állj le ilyen helyzetekben a rágódással?

Például úgy, hogy egy kicsit vitába szállsz azzal a bizonyos belső hanggal  és felteszel neki néhány kérdést:

• Milyen konkrét bizonyítékaim vannak, hogy amit hiszek az valóban igaz?(Másképp fogalmazva:  Tények vagy vélemények miatt aggódom?)

• Ha vannak bizonyítékaim akkor azok mennyire meggyőzőek?(Másképpen: Elfogadnám azokat, ha egy barátomtól hallanám?

• Milyen értelmes magyarázataim lehetnek az adott helyzetre?(Másképpen: ha egy barátomat kellene meggyőznöm, hogy nem is olyan aggasztó ez a helyzet, hogy érvelnék? )

Gyakran elég néhány „kijózanító” kérdés, hogy a sötét szemüveget világosabbra váltsuk. De néha szükség van cselekvési tervre, előre menekülési stratégiára is a megkönnyebbüléshez.

Ehhez az én kedvenc aggodalom - romboló gyakorlatom a következő:

 Most is kérdezek –mert ezzel tudjuk aktivizálni a belső erőnket, a leghatásosabban.      

• Mii a legrosszabb, ami történhet?
• Mit fogok tenni, ha ez bekövetkezik?
• Mi tehetek, azért, hogy ez ne következzen be?
• Mi az amit már MA megteszek erről a listáról?
• Mi a legjobb ami történhet?
• Mit számít mindez 10 év múlva?

Nekem ez a pár kérdés mindig segít. Kibillent a mélypontról, felébreszti a kreatív énem, és vissza adja a hitem, hogy képes leszek megbirkózni a nehézségekkel. Így gyakran már nem is olyan ijesztő még a legsötétebb verzió sem. Hiszen van cselekvési tervem! :-)