Mielőtt pánikba esnél… �

Osztálytalálkozóra készülsz, és egyre cefetebbül érzed magad…

Abbahagytad az egyetemet, amit a szüleid javaslatára kezdtél, és még most sem tudod pontosan ki is vagy Te, mi is a Te utad…

Már szinte mindenki házas a barátaid közül, csak Te „nem kellesz senkinek”….

Elváltál, elköltöztél, minden megváltozott, már nem is tudod pontosan ki is vagy Te…

Volt egy jól felépített életed, de valami hiányzott belőle. Újrakezdted. Néha megijedsz, hogy jól tetted-e …

Valamikor azt hitted ennyi idős korodra, már …. elismert tudós, művész, celeb leszel, a világot láttál talán még a Holdra is elutaztál…

Néha arra ébredsz, hogy úgy érzed elszúrtad, gáz az egész életed, és főleg Te …. Bezzeg mások…

Bezzeg másoknak csupa móka, kacagás az élete,  a Facebook oldaluk valóságos sikerstory, az életük egy valóra vált álom…

Nyugi! Állj le mielőtt teljesen bekattannál!

Nem vagy egyedül az érzéseiddel, és szinte biztos, hogy nem vagy gáz! De ha így folytatod az lehetsz!

Az egyik legrombolóbb, leghervasztóbb szokás, ha másokhoz mérjük magunkat! Tudom, gyerekkorunkban volt Bezzeg Évike, Bezzeg Julika, vagy Bezzeg Tomika az osztályunkban, az utcában, a lépcsőházban. De utáltad is igaz?

Akkor miért hurcolod még mindig magaddal őket??? Miért féligazságok alapján ítéled meg ma is magad, és az életed? Hiszen gyerekként is tudtad, hogy a Bezzeg gyerekek sem mindig tökéletesek, hogy ők is hibáznak? Miért hiszed, hogy a felnőtt világban másképp működnek a dolgok?

Csak azért mert hála a közösségi médiának még jobban belelátsz mások életének a napos oldalába?

Coaching üléseken gyakran felbukkanó kérdéskör: a nem vagyok elég jó, nem vittem semmire kérdéskör.

Mutatok 2+1  konstruktív gyakorlatot ilyen helyzetekre:

   - Tégy különbséget tény és vélemény között!

 Általában a tényként kezelt vélemények okozzák a legnagyobb para -rohamokat! A tény mérhető. Így aztán világos ugye, hogy az a kijelentés, hogy „nem vittem semmire”, nem tény, hanem vélemény. Tény viszont mindaz, amit az elmúlt évben - években valóban megtettél, elértél, kipróbáltál, megtanultál, megcsináltál. Ha jobban akarod érezni Magad, akkor készíts egy alapos listát, számba véve mindent, az eredményedről. Lehet, hogy nem lesz őrült hosszú, de biztos vagyok benne, hogy jobban fogod érezni Magad utána. Tudom, mert én is kipróbáltam.

• Ha tanulsz, akkor nem veszítesz.

Még akkor sem, ha pillanatnyilag tényleg nem Te vagy a befutó. Ha valaki valóban jobb nálad egy területen, akkor figyeld meg, hogy csinálja! Mi az a munka, energia, befektetés, ami a napos oldalról nem látszik azonnal? Mi az plusz amit ő belead? Mi az, amit megtanulhatsz tőle?

Azt mondják a szerencse az, amikor az alkalom találkozik a felkészültséggel! Készülj hát fel Te is a következő alkalomra!

+1) Ha kérdezel, csak pár percig maradsz tudatlan.

Ha van rá lehetőséged, akkor ne csak megfigyeld, hanem kérdezd is ki a siker titkáról, vagy inkább áráról, az előtted járót. Ha teheted, hívd meg egy kávéra az illetőt. Lehet, hogy kosarat kapsz, de egy próbát megér a dolog. Sokkal több a segítőszándék a legeredményesebbekben, mint azt feltételezzük.

Végül pedig egy bölcsesség, értékekről, a tények világának egyik legnagyobb zsenijétől: Einstentől:

„Nem minden számít ami megszámolható, és nem minden megszámolható ami számít.”

Hogy állsz az idénre előirányzott változásokkal, „fogadalmakkal”?

Ha nem túl fényesen, esetleg már fel is adtad őket, akkor jó ha tudod, nem vagy egyedül. és még csak akarat-gyenge sem vagy. A feladások felelőse, a "bűnös", az érzelmi agyunk, aki mindig szereti a könnyebb utat választani, és igazán kifinomultak a módszerei. Több, mint 650 M éve volt ezeknek a módszereknek a kidolgozására, míg a gondolkodó anyunk csak pár - százezer éve alakult ki. Naná, hogy tapasztaltabb az érzelmi agyad! Így aztán könnyen visz tévútra, könnyen terel el a céljaidról a gyors örömök, (szelet csoki, hívogató fotel, izgalmas film stb.) és a kényelem felajánlásával.

Van 4 tanácsom és 2 jól bevált stratégiám hogy könnyebb legyen kitartani!

1. Ha elszúrtad nincs vége! - akkor van vége, ha feladod! Ha ettél egy szelet tortát, még nem kell „most már mindegy!” felkiáltással a többit is befalni :-) Bocsáss meg magadnak és folytasd amit megígértél! Minek várnál egy újabb jó alkalomra a kezdéshez! Inkább folytasd, hisz már tettél a sikerért!

2. 1 nap kihagyás nem a világvége – de 2 már szinte biztos, hogy az lesz! Ha ma nem sportoltál, vagy tanultál, még nem omlik le amit az előző napokban felépítettél. Menj tovább, folytasd amit eddig jól csináltál.Ne újrakezd, hanem folytasd!

3. Többet ésszel, mint erővel. A szabotőrödet, - az érzelmi agyad galádul sutyorgó kis hangját a fejedben - nem tudod teljesen elnémítani, de halkítani tudsz rajta! Mindjárt mutatom hogyan cselezheted ki! 

4. Tanulj magadtól, magadról! Figyeld meg, hol, hogyan inogtál meg korábban, és ebből rájöhetsz, hogy hogyan tudod a Rád veszélyes helyzetet kivédeni ! Nincs egyetemes sikerrecept, csak személyre kikísérletezett létezik.

    Viszont van 2 igen hatásos módszerünk:

a REFLEKTORFÉNY STRATÉGIA, ÉS/VAGY A 20 MP-S SZABÁLY!

A REFLEKTORFÉNY STARTÉGIA:

Abban segít, hogy szem előtt tartsd a vágyad, és így ne vedd észre az elterelő hatásokat! A lényeg, hogy „hangosabban hívjon” a vágyad, mint a fejedben sutyorgó szabotőröd. Találd ki, hogy fókuszálhatsz rá a célodra, és kevesebb figyelem jut majd a kísértésnek!

Figyeld meg magad, és derítsd ki, hogy mik azok a helyzetek, amikor könnyű kitartanod a vágyad mellett és mik visznek tévútra! 

Miért is akarsz pl. lefogyni mi motivál mi a "miérted" ? Mert a szüleid elhíztak, és meg is betegedtek, vagy mert évezni akarod a szabadidőt a gyerekeid (unokáid) mellett , vagy mert nem férsz bele a legcsinibb ruhádba?

Keress valamit ami a vágyadra, és a "miérted-re" emlékeztet: pl fotót, a játszótéren strandon a vidáman játszó anyukákról, esetleg egy képet az elhízott családtagjaidról, és tartsd szem előtt, ott ahol a legerősebb a kísértés, pl. a hűtőajtón.

Félre akarsz tenni egy izgalmas körutazásra valót? Keress képet a célállomásról, és tedd jól látható helyre, pl. a tükröd mellé, vagy állítsd be képernyő-pihentetőnek, háttérképnek! Bármi is a vágyad, kis munkával találhatsz valamit ami a célba érésre, és a rád váró örömre emlékeztet.

Ez azonban általában még nem elég! Menj tovább és halkítsd le a szabotőröd hangját!

Pl. ne tarts otthon rágcsálnivalót, ha mindig megeszed. Vagy ne bontsd fel a csokit, ha nem tudsz 1 kocka után megállni. Ne kísérd be a kollégáidat a pékségbe, menj tovább nélkülük. Ugyanez a módszer az is, amikor az ébresztőórát olyan messzire teszed, hogy felkelés nélkül ne tudd kikapcsolni.

A lényeg: figyeld és teszteld magad! Előbb utóbb meglesz a sikerre vivő kombód a Reflektorfény stratégiára! Ha kiegészíted a 20 másodperces szabállyal, lényegesen könnyebb dolgod lesz ezután.

A 20 MÁSODPERCES SZABÁLY:

Most is az az első feladatod, hogy megfigyeld magad!

Mi az amiért még sem tartod be az ígéreted? Mi akadályoz meg abban, hogy elmenj futni, hogy megtanuld azt a 10 új szót naponta, hogy eleget gyakorolj, ... ? Mit sutyorog az a kis hang, hogy beszél le a cselekvésről?

A tapasztalat az, hogy ha egy cselevés megkezdéséhez 20 mp-nél több nekikészülődés szükséges, sanszos, hogy veszni hagyod az egészet!Tedd lehetővé magadnak, hogy minél egyszerűbben elkezdhesd.

Tartsd a kocsiban az edző cuccot, keress közelebbi vagy késő estig nyitva tartó edzőtermet, hagyd könnyen hozzáférhető helyen a tanulni valót, nyomtasd ki hogy mindig kéznél legyen, vagy tedd ki a gyors-elérés gombot az asztalra, pakold tele a hűtőd egészséges finomságokkal. Ha főzöl, akkor fagyassz is le több -féle „ehető” fogást magadnak, hisz ha gyrost rendelni gyorsabb és kényelmesebb, akkor éhesen, türelmetlenül tuti nem fogsz főzöcskézni!

Ha voltak korábbi feladott fogadalmaid, itt az idő megvizsgálni őket! Biztos megleled majd a gyenge pontokat! :-) Ha pedig megtaláltad őket, akkor találd ki, hogy

• erősítsd fel a vágyad hangját

• halkítsd le a szabotőröd – emelj akadályokat elé

• tedd könnyűvé, hozzáférhetővé, azonnal kivitelezhetővé amit szeretnél – bonts el minden akadályt a jó szokás útjából! :-)

Azt mondják nincs más kudarc, csak ha feladjuk a próbálkozást! Hát akkor hajrá:-)

Hamar eltelik az a pár hét, amit pihenéssel töltünk, pedig milyen csúcs jó érzés lazulni:-)  Hogyan mentheted át a nyaralás-érzést a hétköznapokba? Néhány könnyen megvalósítható ötlet …

 Miért is szeretünk nyaralni? Ne már! Mindenki tudja a választ: mert nem kell dolgozni.

De tényleg? Tényleg csak ennyi lenne a lényeg?

Egy fenét! Szerintem Te is érzed, hogy ennél többről szól ez a történet. Mert az is szeret nyaralni, aki amúgy szívesen dolgozik, aki megtalálta a hivatását, akinek nem nyűg a hétfő. Megérne egy pár sort az is, hogy hogyan juthatunk el idáig, hogy lehet a munkánk a hivatásunk, de azt majd egy másik alkalommal :-)

Szóval mit is szeretünk a nyaralásban? Az újdonságot, a másságot, a szabadon választott változást. Aki nyitottabb az újra, az idesorolja még a felfedezést, a kaland érzését, az utazást is. Úgy is mondhatnám, hogy nyaralás alatt hajlandóak vagyunk feszegetni azt a a bizonyos komfortzónát. És csak tegyük is minél többet, mert ha nem feszegetjük, akkor szép lassan megkeményednek a falai, és bezárnak, aztán besavanyítanak minket.

365 napból olyan kevés az 20 -25 amikor valóban szabadságon vagyunk. Ilyenkor sokszor azért nem tudunk feltöltődni, mert mindent be akarunk pótolni, mert már szinte ki vagyunk éhezve a másra, az újra, a rutin megtörésére. Így aztán nem ritka, hogy van, aki feltöltődés helyett csalódást él meg ilyenkor.

Pedig olyan csodás, amikor pihenünk, amikor megújulunk, amikor töltekezünk.

Hogyan lehet a nyaralás –érzést  átmenteni a hétköznapokba?

Hogyan lehet időről időre megélni az újdonság élményét az év többi időszakában?

Nem kell 11 hónapot várni erre, az újdonságot a hétköznapok részévé tehetjük, néhány egyszerű komfortzónát tágító gyakorlattal:

1. Csúcs jó hangulatúak a nyári fesztiválok, fellépők, szabadtéri estek… Ha szereted őket, akkor keresd meg a hétköznapi alkalmakat ezekre! Koncertek, jó kis sport-események, vagy színházi előadások? Egész évben lehet, és érdemes módot találni rájuk.
2. Írd össze a TOP kaland és úti cél listádat. Hová mennél el szívesen? Milyen élményt próbálnál ki? Legyen felírva, még akkor is ha most nem tudod, honnan lesz rá fedezet. Ha leírod, ha „felvállalod” magad előtt, megtetted az 1. lépést a megvalósulásuk felé. A kaland - lista egyik másik tétele, pedig lehet, hogy itthon is kipróbálható. Szabaduló szoba, falmászás, lovaglás – tudom nem túl extrémek, de nem is mindenki a vagányság miatt várja a nyarat. Egy –egy hétvégi programnak, a nyaralás - érzés, az újdonság varázsa kedvéért tökéletesek.
3. Ismerkedés, barátkozás, beszélgetés épp úgy részei a nyaralásnak, mint a kimozdulás. Helyben is találhatsz rá alkalmat, ha keresed. J Bővítsétek a baráti kört! Érdemes nyitni a kollégák, gyerek baráti köréhez tartozó szülők, szomszédok fel. Egy mosoly, pár semleges mondat, aztán holnap egy kicsit több… Nem könnyű elkezdeni, de bele lehet jönni  :-)
4. Tervezzetek be negyedévente egy rövid kiruccanást. Nem az ott-alvás a lényeg, ha nem fér bele a büdzsébe. Hanem a kimozdulás. Hahó kedves szülők! Ápoljátok a kapcsolatot életetek párjával. Töltsetek egy –egy hétvégét csak kettesben, csak egymással, mint a régi szép időkben. Újítsátok meg a kapcsolatotokat is! Nem mindig könnyű megoldani, tudom. De megéri!
5. Fedezzetek fel új helyeket. Érdemes új éttermet, kávézót, cukrászdát kipróbálni, nem a jól ismert helyen vacsorázni. Jó érzés, amikor már ismered az étlapot, és a pincéreket, de egy új hely, a nyaralási vacsorák hangulatát teremti meg.
6. Neked van otthon csocsó asztalod, vagy dartsod, esetleg léghokid? Ezeket a játékokat gyakran a nyaraláshoz kötjük, ott próbáljuk ki. Mint a búvárkodást, csónakázást, és egy csomó új mozgásformát, készséget. Miért ne lehetne a hétköznapokban is valami újat tanulni? Újdonságot kipróbálni?Mindig is meg akartál tanulni gitározni, zongorázni, festeni, vagy valami hasonló?  Egy új hobbi, egy új tanulni való nem csak frissítően hat a hétköznapokra, de némi gyakorlással még sikerélményt is nyújt.

 Ha volt olyan gondolat, ami olvasás közben megfogott, megérintett, az biztos nem véletlen. Talán itt az idő kipróbálni! :-)

Pál  Feri  szerint „2 fő vágy mozgat minket: a szenvedély, és a biztonsági vágy. A biztonság gyermeke az unalom. Tanuld meg a szenvedély kultúráját, hogy elkerüld az unalmat! Veszítsd el néha a fejed, de ne hagyd, hogy elguruljon!”

Egészen kis korom óta tudom, hogy az oktatás, fejlesztés - támogatás az én utam, így nem is volt kérdés, hogy pedagógus pályára lépek. Ennek a világos célnak is köszönhető volt, hogy már húszas éveim elején azt mondhattam, ott vagyok, ahová vágytam, azt csinálom, ami boldoggá tesz.

És még sem maradtam „csak” tanító néni. Beszippantott az üzleti élet, - hisz vallom, hogy felelősek vagyunk a sorsunkért, s ha nincs elég pénzem, akkor meg kell keresni a lehetőségeket az előteremtésükre. Így lettem, értékesítő, vezető, tréner, majd coach, és ahogy egy kedves kollégám mondja „fekete öves önfejlesztő”.

Fogalmam sincs hány könyvet olvastam el ebben a témában, de azt tudom, hogy egy közös pont/ gondolatsor szinte mindegyikben szerepelt: ez pedig a célkitűzés.

„Úristen! Ne már! Ő is kezdi!” – gondolják most talán többen, akik szintén nagy mennyiségű önfejlesztő cikken – irodalmon vannak már túl. – „Ezt már ezerszer hallottam/ olvastam” - teszik hozzá többen.

Ühm – mondom én.-  És csinálod is?

Mert én is tudtam, hogy kellenek a célok, és becsülettel neki is álltam, a célkitűzésnek. Időről időre le is írtam őket,  sőt határidőket is írtam melléjük, meg konkrét mérhető számokat. Aztán nem ritkán elsodortak a napok, és visszazökkentem a napi rutinba, lekerültek a napirendről a célok.

Történt aztán, hogy valahogy nagyon nem találtam a helyem. Hetek, hónapok óta vergődtem, és kerestem a „jól-vagyok” megkönnyebbítő érzését, de mintha egy lefele tartó spirálba kerültem volna. Minden nap összeszedtem magam valahogy, de még sem volt kerek a világ. Minden reggel nagyobb mélységből kellett visszahúznom magam legalább az alapjáratig. És ez egyre több energiámba került.

Végül – bár utálok panaszkodni- felhívtam a legkedvesebb barátomat, ha úgy tetszik mentoromat, coachomat. „Lúzer vagyok, elszúrtam mindent” –siránkoztam.

Ő pedig néhány kérdéssel felidézte bennem, azt a pár évvel azelőtti időszakot, amikor új életet kezdtem. Amikor otthagytam a felépített családi házat, a megélhetést biztosító családi vállalkozást, és szó szerint a nulláról újra definiáltam az életem, hogy az olyan legyen, amire érdemes lesz a halálos ágyamon visszanézni. Óvodás kislányommal, édesapám lakásának a kisebbik szobájában élve, - de boldogan, és erősen - egyszerre három iskolába jártam, és bedolgoztam magam egy új piacra. És valahogy nem voltam fáradt, …. sőt!

És hirtelen világossá vált: és megéreztem, nem csak megérettem, hogy a célok, -amik akkoriban világosan és félreérthetetlenül jelölték az utamat- a célok, amikben hiszek, amikért érdemes naponta felkelni és néhány óra alvással beérni, a célok nem csak értelmet adnak, hanem erőt is a „végigcsináláshoz” , és világosan kirajzolják az utat is.

Persze csak akkor, ha az „a cél a Tied”, ha összhangban van az értékrendeddel, a belső éneddel. És akkor, ha miközben eléred, tudod, hogy azon az úton vagy, amiért érdemes volt megszületni, és amiért érdemes felkelni nap, mint nap. Ami belülről húz, mint egy erős mágnes.

Nos, Neked van ilyen célod, ha úgy tetszik víziód?

Tudod, már miért születtél meg, mi a küldetésed?

Tudod milyen emberré válsz miközben eléred ?

És látod magad ahogy haladsz? Érzed milyen az úton járni, fejlődni, és mit fog adni, ha célba érsz? Érzed a célba érés és az utazás örömét a zsigereidben?

Ha nem, egyáltalán nem gáz, abszolút nem vagy egyedül vele. De ne csodálkozz, ha ezek után nem érzel égő vágyat a napi munkára, ha nem találod a helyed, ha keresed, de nem leled a boldogságot.

Ha van kedved, tarts velem!

Tisztázzuk le az értékrended, keressük meg a küldetésed!

Az ehhez segítő munkafüzetet, szívesen elküldöm Neked mailben ha megadod a címet hozzá. Szánj 1 nyugodt órát rá, és válaszold meg a kérdéseket szép sorban, magadnak!

És ahogy elgondolkozol a válaszokon, úgy rajzolódik majd ki előtted az út is, amin bár nem lesz könnyű, de érdemes lesz végigmenni.

„A siker a megélt pillanat. A siker maga az élet. A szépség, az öröm a béke perceinek élvezete.A siker nem a végállomás, amit majd egyszer elérünk, a siker maga az utazás”

(Jennifer James)

(Jennifer James)

• Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen!??!
• Már megint elszúrtad!
• Ilyen is csak Veled történik!
• Ha így folytatod, ne csodálkozz ha kirúgnak!

Szoktál néha ilyen, vagy ehhez hasonló „hangokat” hallani Te is valahonnan belülről? Nyugi. nem vagy orvosi eset, ha igen :-) . Ez is  világos jele annak, hogy életben vagy.

No meg annak is, hogy  stresszeled, rombolod magad. Mert azzal egyetérthetünk, hogy ezek a gondolatok nyomasztóak és cseppet sem használnak Neked. Ugye?

Csak az a baj, hogy irtó nehéz leállni velük. Sőt nem ritkán egyre rémesebb és rémesebb lehetőségeket vázolnak elénk.

A párunk nem vette fel a telefont, nem hívott vissza, és mi már a temetést intézzük gondolatban.

A főnökünk mogorván köszönt vissza, és azonnal frissítjük az önéletrajzunkat.

A gyermekünk nehezen kecmereg ki az influenzából, és a gyógyíthatatlan betegségek tüneteit bogarásszuk a neten.

Ez persze kicsit eltúlzott ábrázolás tudom. De biztos ismersz Te is olyant, aki hasonló gondolati köröket fut, és talán Veled is előfordult már, hogy nem bírtad elengedni a legrosszabb forgatókönyvet.

 Hogy is állj le ilyen helyzetekben a rágódással?

Például úgy, hogy egy kicsit vitába szállsz azzal a bizonyos belső hanggal  és felteszel neki néhány kérdést:

• Milyen konkrét bizonyítékaim vannak, hogy amit hiszek az valóban igaz?(Másképp fogalmazva:  Tények vagy vélemények miatt aggódom?)

• Ha vannak bizonyítékaim akkor azok mennyire meggyőzőek?(Másképpen: Elfogadnám azokat, ha egy barátomtól hallanám?

• Milyen értelmes magyarázataim lehetnek az adott helyzetre?(Másképpen: ha egy barátomat kellene meggyőznöm, hogy nem is olyan aggasztó ez a helyzet, hogy érvelnék? )

Gyakran elég néhány „kijózanító” kérdés, hogy a sötét szemüveget világosabbra váltsuk. De néha szükség van cselekvési tervre, előre menekülési stratégiára is a megkönnyebbüléshez.

Ehhez az én kedvenc aggodalom - romboló gyakorlatom a következő:

 Most is kérdezek –mert ezzel tudjuk aktivizálni a belső erőnket, a leghatásosabban.      

• Mii a legrosszabb, ami történhet?
• Mit fogok tenni, ha ez bekövetkezik?
• Mi tehetek, azért, hogy ez ne következzen be?
• Mi az amit már MA megteszek erről a listáról?
• Mi a legjobb ami történhet?
• Mit számít mindez 10 év múlva?

Nekem ez a pár kérdés mindig segít. Kibillent a mélypontról, felébreszti a kreatív énem, és vissza adja a hitem, hogy képes leszek megbirkózni a nehézségekkel. Így gyakran már nem is olyan ijesztő még a legsötétebb verzió sem. Hiszen van cselekvési tervem! :-)

Nem hiszel az ezoterikus hókuszpókuszoknak, csak a tényeknek?

Úgy gondolod, hogy jó eredményt csak a kemény munka hozhat, és ennek semmi köze a hangulatodhoz?

Nos, megértelek. J Bár az átlagnál jóval optimistább vagyok, valahogy bennem is voltak kételyek, hogy nem valamiféle belemagyarázás-e hangulatunk és a teljesítmény viszonya. Az tény, hogy vannak haladósabb és nyögvenyelős napok. Te is tapasztalod igaz? És persze az előbbieket szeretjük.  J

De vajon hogy tehetjük kávé és nem legális drogok nélkül lendületessé mindegyiket?

Például optimista szemléletmóddal! - ma már komoly kutatási irodalmat találunk erről.

Ugyanis az optimistább emberek, több jót várnak, és többet is vesznek észre, bátrabb, inspirálóbb célokat tűznek ki, és gyakrabban el is éri őket. Sőt ez a látásmód kreatívabbá is tesz.

Richard Wiseman egyik híres kísérletében például a magukat optimistának valló emberek jóval nagyobb számban találták meg egy kísérletben az „elrejtett” „nyertélt 250 dollárt” képet az újságban, mint a többiek. Külön érdekesség, hogy nem ilyen feliratot kellett keresniük a kísérleti alanyoknak. A feladat az volt, hogy számolják meg, hány fotó szerepel egy kiadványban.

Mielőtt legyintenél, hogy én már csak ilyen realista, óvatos maradok, kár a gőzért, jó ha tudod, hogy kutatások bizonyítják, hogy az agyunk fejleszthető, az agyunk „spam-szűrője” vagyis hogy mit veszünk észre állítható. Nem kell rózsaszínű szemüveg, bőven elég, egy rózsaszín árnyalatú is. J

Az optimista emberek sem hunynak szemet a veszélyek előtt, csupán prioritással tekintenek a jóra.

Meggyőztelek? Érdemes esélyt adni annak a bizonyos rózsaszín árnyalatú szemüvegnek?

Hogyan hangold erre az agyad?

• Teremts pozitív, inspiráló környezetet, keresd az így gondolkodók társaságát! Válogasd meg kinek adsz a véleményére. Figyeld meg hogy érzed magad egy beszélgetés után! Ha szebbnek látod a világot, akkor érdemes minél több időt tölteni az illetővel. Ha nem akkor, ha tudod csökkentsd a vele töltött időt.
• Mosolyogj! – Figyeld csak meg, hogy egy kicsit azonnal szebb lesz a világ. Sőt! Ha másra is rámosolyogsz, az ő napját is szebbé teszed. Nem túl nagy fizikai igénybevétel, és garantáltan hatásos!
• Nézz szét magad körül, és figyeld meg, hogy mi minden van, amit értékelhetsz. A remélhetőleg egész jó egészséged, a kapcsolataid, de a képességeid, a középkori királyokénál is kényelmesebb életed is ide tartozik. Ugye hogy milyen szerencsés vagy így nézve? Ha belejöttél és le is írod a hála listád, akkor magadnál tarthatod, és ha vacak a napod elő veheted. Garantáltan hatásos J
• Haladó szint, az úgynevezett átkeretezés: azaz megnézni, hogy egy helyzet hogyan válhat a javunkra, mit adhat nekünk, mit tanulhatunk belőle. Talán hallottad már másoktól, hogy utólag hálásak egy változásért, eseményét, pedig akkor csapásként élték meg.
• Kicsit több időt igénylő, de cserébe igazán sok örömet adó feladat, ha megírod a lehető legjobb énem, lehető legjobb élet forgatókönyvedet. Azaz a géped, vagy egy ív lap elé ülsz, és írsz egy kis „házi dolgozatot” pl. Ilyen az ideális napom címmel. Adj bele mindent, színezd, dolgozd ki alaposan, töltsd meg érzelemmel. Megéri a fáradtságot, mert kutatások bizonyítják azt is, hogy ez a feladat, még hetek múlva is boldogabbá tette a kísérleti alanyokat. Ha belejöttél, akkor azon is érdemes elgondolkodni majd, hogy mi módon tudod elérni mindezt. De az már egy másik jegyzet témája.

Az optimista emberek hisznek abban, hogy képesek alakítani az életüket, hogy nem egy kormányos nélküli tutajon sodródnak. Rugalmas derűlátással szemlélik a helyzeteket, észreveszik az apró örömöket, lehetőségeket! Kevésbé stresszesek, így egészségesebbek is.

Szerintem megéri gyakorolni! :-)