Egészen kis korom óta tudom, hogy az oktatás, fejlesztés - támogatás az én utam, így nem is volt kérdés, hogy pedagógus pályára lépek. Ennek a világos célnak is köszönhető volt, hogy már húszas éveim elején azt mondhattam, ott vagyok, ahová vágytam, azt csinálom, ami boldoggá tesz.
És még sem maradtam „csak” tanító néni. Beszippantott az üzleti élet, - hisz vallom, hogy felelősek vagyunk a sorsunkért, s ha nincs elég pénzem, akkor meg kell keresni a lehetőségeket az előteremtésükre. Így lettem, értékesítő, vezető, tréner, majd coach, és ahogy egy kedves kollégám mondja „fekete öves önfejlesztő”.
Fogalmam sincs hány könyvet olvastam el ebben a témában, de azt tudom, hogy egy közös pont/ gondolatsor szinte mindegyikben szerepelt: ez pedig a célkitűzés.
„Úristen! Ne már! Ő is kezdi!” – gondolják most talán többen, akik szintén nagy mennyiségű önfejlesztő cikken – irodalmon vannak már túl. – „Ezt már ezerszer hallottam/ olvastam” - teszik hozzá többen.
Ühm – mondom én.- És csinálod is?
Mert én is tudtam, hogy kellenek a célok, és becsülettel neki is álltam, a célkitűzésnek. Időről időre le is írtam őket, sőt határidőket is írtam melléjük, meg konkrét mérhető számokat. Aztán nem ritkán elsodortak a napok, és visszazökkentem a napi rutinba, lekerültek a napirendről a célok.
Történt aztán, hogy valahogy nagyon nem találtam a helyem. Hetek, hónapok óta vergődtem, és kerestem a „jól-vagyok” megkönnyebbítő érzését, de mintha egy lefele tartó spirálba kerültem volna. Minden nap összeszedtem magam valahogy, de még sem volt kerek a világ. Minden reggel nagyobb mélységből kellett visszahúznom magam legalább az alapjáratig. És ez egyre több energiámba került.
Végül – bár utálok panaszkodni- felhívtam a legkedvesebb barátomat, ha úgy tetszik mentoromat, coachomat. „Lúzer vagyok, elszúrtam mindent” –siránkoztam.
Ő pedig néhány kérdéssel felidézte bennem, azt a pár évvel azelőtti időszakot, amikor új életet kezdtem. Amikor otthagytam a felépített családi házat, a megélhetést biztosító családi vállalkozást, és szó szerint a nulláról újra definiáltam az életem, hogy az olyan legyen, amire érdemes lesz a halálos ágyamon visszanézni. Óvodás kislányommal, édesapám lakásának a kisebbik szobájában élve, - de boldogan, és erősen - egyszerre három iskolába jártam, és bedolgoztam magam egy új piacra. És valahogy nem voltam fáradt, …. sőt!
És hirtelen világossá vált: és megéreztem, nem csak megérettem, hogy a célok, -amik akkoriban világosan és félreérthetetlenül jelölték az utamat- a célok, amikben hiszek, amikért érdemes naponta felkelni és néhány óra alvással beérni, a célok nem csak értelmet adnak, hanem erőt is a „végigcsináláshoz” , és világosan kirajzolják az utat is.
Persze csak akkor, ha az „a cél a Tied”, ha összhangban van az értékrendeddel, a belső éneddel. És akkor, ha miközben eléred, tudod, hogy azon az úton vagy, amiért érdemes volt megszületni, és amiért érdemes felkelni nap, mint nap. Ami belülről húz, mint egy erős mágnes.
Nos, Neked van ilyen célod, ha úgy tetszik víziód?
Tudod, már miért születtél meg, mi a küldetésed?
Tudod milyen emberré válsz miközben eléred ?
És látod magad ahogy haladsz? Érzed milyen az úton járni, fejlődni, és mit fog adni, ha célba érsz? Érzed a célba érés és az utazás örömét a zsigereidben?
Ha nem, egyáltalán nem gáz, abszolút nem vagy egyedül vele. De ne csodálkozz, ha ezek után nem érzel égő vágyat a napi munkára, ha nem találod a helyed, ha keresed, de nem leled a boldogságot.
Ha van kedved, tarts velem!
Tisztázzuk le az értékrended, keressük meg a küldetésed!
Az ehhez segítő munkafüzetet, szívesen elküldöm Neked mailben ha megadod a címet hozzá. Szánj 1 nyugodt órát rá, és válaszold meg a kérdéseket szép sorban, magadnak!
És ahogy elgondolkozol a válaszokon, úgy rajzolódik majd ki előtted az út is, amin bár nem lesz könnyű, de érdemes lesz végigmenni.
„A siker a megélt pillanat. A siker maga az élet. A szépség, az öröm a béke perceinek élvezete.A siker nem a végállomás, amit majd egyszer elérünk, a siker maga az utazás”
(Jennifer James)
(Jennifer James)
